Példátlan politikai nyomásgyakorlást láthatunk?

Vádemelés fenyegeti a jegybank elnökét

Jerome Powell,
a Fed elnöke
Fotó: federalreserve.gov

2026. január 13. Egy ingatlanfelújítási botrány akár büntetőjogi következményekkel is járhat a jegybank elnökére nézve. Az igazságügyi minisztérium szerint elsődleges a közpénzek megfelelő felhasználása, de többen politikai okokat vélnek felfedezni a háttérben. Mindez nem itthon, hanem az Amerikai Egyesült Államokban zajlik.

Az amerikai jegybank elnökét, Jerome Powellt egyre erősebben támadják Washingtonban. A legutóbbi hír az, hogy a Fed intézménye idézést kapott, hogy potenciálisan büntetőjogi ügyben tanúskodjon majd a kijelölt képviselőin keresztül. Az idézések tárgya a Fed székházának felújítása, ami 2022-ben kezdődött és aminek költségei mostanra jelentősen meghaladták a tervezettet. A bejelentésre a piacok azonnal reagáltak, a dollár gyengült a svájci frankkal és az euróval szemben, míg az amerikai részvény határidős kontraktusok estek.

Kamatok mindenek felett

Ahogyan Powell maga beszámolt erről egy merőben szokatlan, rövid nyilvános videóban. A jegybank vezetője úgy véli, hogy nem az ingatlanügy miatt idézik be, hanem azért, hogy nyomást gyakoroljon rá a politikai vezetés a minél gyorsabb kamatcsökkentések érdekében. Donald Trump elnök számára ugyanis nagyon jó hír lenne, ha a Fed lazítana a kamatkörnyezeten és felgyorsítaná a jelenleg 3,75 százalékon álló irányadó kamatláb csökkentését. Mindez két okból is lényeges lenne az elnök számára. Egyrészt az USA valószínűtlenül nagy adósságának finanszírozása olcsóbbá válna, a piacról finanszírozott 30 billió dolláros adósságállomány kamatkiadása évente 1,2 billió dollár körüli összeg, így az alacsonyabb kamatok itt több tízmilliárdos kiadáscsökkentést jelenthetnének. Másrészt az alacsonyabb Fed kamatlábak egy néhány hónapos folyamatot követően érezhetővé válnak a hitelkártyák és jelzáloghitelek piacán is, így egy kamatcsökkentés jól jönne a novemberi időközi választások előtt a regnáló republikánusoknak.

Powell a maga részéről persze nem dafke ellenkezik az elnökkel, hanem komoly aggályai vannak arról, hogy helyes-e most erőteljes kamatcsökkentésbe kezdeni. Az infláció szelídült ugyan, de mértéke nem tért vissza a korábban célként megjelölt 2 százalékos referenciahatár alá, a legutóbbi novemberi adat szerint 2,7 százalékos volt a fogyasztói árindex emelkedése, és ez az érték immáron több negyedéve nem csökken. Ahogyan az alábbi grafikonon is láthatjuk, a drágulás mértéke valóban csökkent a 2022-es felfutás óta, de képtelen a 3 százalék körüli értéktől meggyőzően elszakadni és újra a 2 százalék alatti tartományban tartózkodni. A jegybank tehát gazdasági okokból tűnik óvatosnak, és nem tartják feltétlen szükségesnek az azonnali nagy kamatvágást, lévén, hogy az USA gazdasága így is képes erősen növekedni (+4,3 százalék a legutóbbi negyedévben).

Az amerikai fogyasztói árak drágulásának alakulása az elmúlt 5 évben

Forrás: investing.com

A rejtélyes Fed

Powell kijelentését azért sem lehet egyszerű politikai panaszként elintézni, mert őt eredetileg maga Donald Trump nevezte ki a jegybank élére, nem egy demokrata adminisztráció „örökségeként” került a pozícióba. Ez azt jelenti, hogy a mostani konfliktus sem egyszerűen pártok közötti politikai vita, hanem intézményi természetű: a végrehajtó hatalmat birtokló elnök nyomást gyakorolna arra a névleg független jegybankelnökre, akit döntésével saját maga emelt erre a posztra. A jegybanki függetlenség határát súroló incidensről van tehát szó, és ez jelentősen megemeli a konfliktus súlyát mind politikai, mind pénzügyi értelemben. A központi bank elnöke függetlenségének korlátozása azért is érthetetlen, mert a Fed teljes felépítését az az igény hatotta át, hogy ne egy személyben döntsön a jegybank elnöke.

A Federal Reserve vezetősége, a hétfős Fed Board tagjai tizennégy éves mandátumot kapnak, amelyek kétévente, egymást átfedve járnak le, így egyetlen elnök sem tudja gyorsan átalakítani a testületet. A kamatdöntéseket ráadásul nem a jegybankelnök egyedül és nem is a Board hozza meg, hanem a Board és az öt szavazó regionális jegybank vezetői együtt, amelyek közül csak a New York-i elnök állandó tag, a többiek rotációban vesznek részt. A jelenlegi összetétel sem ideológiailag, sem politikailag nem egyoldalú: vannak óvatosabb, inflációellenes és engedékenyebb hangok is. A Board tagjai közül hármat nevezett ki Trump (köztük Powellt), és 4-et Biden, de mindegyikük elismert, tapasztalt közgazdász és pénzügyi szakember volt kinevezése előtt is.

Ráadásul a regionális Fed bankok vezetőinek kinevezése sem politikai alkuk eredménye, így a kamatokról döntő bizottság innen származó 5 tagját is nehéz befolyásolni.

A 12 regionális Fed listája: New York (állandó tagja a kamatdöntő bizottságnak), Boston, Philadelphia és Richmond (1-es csoport), Cleveland és Chicago (2-es csoport), St Louis, Dallas és Atlanta (3-as csoport) és végül Minneapolis, Kansas és San Francisco (4-es csoport)

Mindegyik regionális bankot 9 fős igazgatóság vezeti, ahol 3 tagot a térség bankárai közül választanak ki, 3 tagot a helyi bankok választanak a reál gazdaság képviselői közül, 3 tagot pedig a washingtoni Fed közvetlenül nevez ki. Ez a helyi érdekeket és a helyi gazdaságot képviselő testület az, amelyik aztán megválasztja a regionális Fed vezetőjét. Mondhatni, ember legyen a talpán, aki ezt az időben és térben elhúzódó folyamatot befolyásolni tudja saját politikai akarata szerint.

A vitatott épületek

A Fed döntéshozatali rendszerének bonyolultsága és személycserékkel nehezen befolyásolható jellege után érthetővé válik, miért nem a kamatdöntések szakmai tartalma, hanem egy látszólag technikai ügy került a politikai támadások középpontjába. A washingtoni Fed-székház – a Marriner S. Eccles Building és a hozzá kapcsolódó Constitution Avenue-i épület – felújítása eredetileg mintegy 1,9 milliárd dolláros beruházásként indult, ám a költségek 2025-re több mint 2,4 milliárd dollárra emelkedtek, részben az épületek korából fakadó infrastrukturális problémák, azbesztmentesítés és történeti elemek megőrzése miatt. A jegybank szerint a projekt célja az elavult irodák és rendszerek korszerűsítése, nem pedig luxusfunkciók kialakítása, a költségeket pedig saját forrásból finanszírozzák. A politikai narratívában azonban a költségtúllépés szimbólummá vált: bizonyítékként szolgál arra, hogy a Fed „elszabadult”, és ezzel indokolhatóvá válik a jogi és politikai nyomásgyakorlás.

A kontraszt annál élesebb, mert mindeközben maga Donald Trump is nagyszabású építkezésbe kezdett a Fehér Ház területén. Az East Wing részleges lebontásával egy új, több száz fő befogadására alkalmas bálterem épül, amelyet az elnök saját bevallása szerint magánforrásokból és adományokból finanszíroznak, állami költségvetési pénz nélkül. A projekt költségeit a kezdeti becslésekhez képest felfelé módosították, és a gyorsított engedélyezés, valamint a történeti környezet átalakítása itt is vitákat váltott ki. Ráadásul a magánadományok azért elég erősen felvetnek különböző etikai kérdéseket is. Az ellentmondás nagyon is érezhető, így emiatt is felmerül: miért ennyire erőszakos Trump elnök az úgyis leköszönő jegybanki vezetővel szemben?

A válasz valószínűleg az, hogy Trump nem Jerome Powellt vagy a Fed mostani vezetését akarja megváltoztatni, hanem a következő vezetőséget próbálja arra kondicionálni, hogy minden téren retorziókra számíthatnak, ha nem működnek együtt szorosan a végrehajtó hatalommal. A piacok ezért is reagálnak ennyire érzékenyen, mert nem egy egyszeri kamatcsökkentési kérdést látnak, hanem azt, hogy hosszú távon sérülhet a jegybank függetlensége. Az a félelem, hogy a gazdasági racionalitás mellett esetleg mostantól már politikai okok is vezérelhetik a jegybanki döntéseket, és ezt egyelőre rossz üzenetnek könyvelték el a piacok.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Szepesi László
Címkék: Jerome Powell, Fed, kamat, USA, Trump, Amerikai Egyesült Államok, ingatlan, székház, Federal Reserve, dollár, Fehér Ház