Százmilliárdok hiányoznak a rendszerből

Már nem tudnak többet költeni az egészségükre az emberek

Fotó: clipart.com

2024. szeptember 27. Súlyosan alulfinanszírozott a magyar egészségügy, ráadásul az összkiadás 27 százalékát az emberek zsebből fizetik. Az állam egyre inkább a magánszolgáltatók felé tereli a lakosságot, csakhogy a háztartásoknak elfogyott a pénzük, már nem tudnak többet áldozni – derült ki a Portfolio tegnapi, magánegészségüggyel foglalkozó konferenciáján.

Véget ért a korábbi évek dinamikus növekedése a magánegészségügyi szektorban, pedig az állam mindent elkövet, hogy a lakosságot a magánegészségügybe terelje: az emberek 60 százaléka járt már valamelyik magán szolgáltatónál az elmúlt években. Csakhogy a lakosságnak már nincs több pénze, márpedig az egész egészségügyi rendszernek több pénzre lenne szüksége.

Fábián Lajos, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) társelnöke, a VOSZ egészségügyi tagozatának elnöke a Portfolio Private Health Forum 2024 konferencián tegnap elmondta: nincs két szektor, állami és magán az egészségügyben. Egy szektor van, amelyik a beteget meggyógyítja. A beteget pedig nem érdekli, hogy kié az épület, vagy a műtőlámpa. A beteg ember érdeke a gyors, hatékony egészségügyi ellátás, a gyorsan visszanyert keresőképesség, és ha lehet, nem milliókat fizetve. Ez a beteg érdek könnyen találkozhatna az állam, a piaci biztosítók, egészségpénztárak, és talán legfontosabb elemként, a munkáltatók érdekeivel.

Fábián szerint – aki a legnagyobb magánegészségügyi szolgáltató, a TritonLife csoport elnöke, társ-alapító tulajdonosa is – a hazai egészségügyi rendszer kritikus területe

az általános alulfinanszírozottság, hiányzó mesterterv, a politikai érdekeket szolgáló, ad hoc, részleteket érintő intézkedések, kiszámíthatatlan jogi környezet, gyorsan változó célok, tervek, és nem kellően előkészített lépések
a széthulló, gazdaságtalanul működő, adóssághalmozó állami ellátórendszer, bezáró kórházi osztályok, egyre foghíjasabb alapellátás
az adósságspirál, ami a beszállítókat is sújtja
a politikai kommunikáció által generált irreális társadalmi elvárások
a szektor szereplői véleményének figyelembe nem vétele
a szakorvosok (és szakdolgozók) piaci elvárásai, zsaroló potenciál problémája
a gazdaság általános lassulása, vásárlóerő jelentős visszaesése
humán erőforrás probléma

A jelenlegi helyzeten segítene, ha az országos teljes kapacitásigényt újra felmérnék és elosztanák (nem politikai, hanem valós ellátóhelyi szükségletek alapján), és teljesen újragondolnák a betegutakat. Ezekből nem kellene kizárni a magánellátókat, amelyek ma már az első szakorvosi találkozások nagyobbik részét biztosítják (Budapesten a páciensek kétharmadát látják elsőként), de nincs joguk a betegeket elindítani a betegúton, csak ha visszaküldik a háziorvoshoz beutalóért.

Fábián Lajos hangsúlyozta: valódi és működtethető regionális ellátó centrumokat kell kijelölni és működtetni a valóban progresszív ellátás érdekében, míg a kisebb, nem működtethető, az állam számára nagy anyagi terhet jelentő, és az ellátottakra veszélyt jelentő egységeket meg kell szüntetni. Az igen drága és veszélyes kórházparódiákat be kell zárni, az eszközöket és a HR-t a centrumokba kell irányítani.

Vállaljanak felelősséget az emberek a saját egészségükért!

Fábián kitért arra is, hogy az eszement, krónikus gyógyszer túlhasználatot meg kell szüntetni, a megelőzésre kell nagy hangsúlyt fektetni. Tovább kell erősíteni az alapellátás, a foglalkozás-egészségügy, a járóbeteg-szakellátás, az egynapos sebészetek szerepét. Erősíteni és támogatni kell a vállalati szektor és a biztosítási/pénzügyi szektor szerepvállalását és lehetőségeit, akár adókedvezményekkel is. Sőt, akár kötelező vállalati egészségbiztosítási rendszer kidolgozásával. (A cégek már ma is sokat költenek erre, azonban egy strukturáltabb piac átláthatóbb lenne, és jelentős forrásbevonást jelentene.)

De fontos az emberek saját felelősségvállalásának erősítése is a saját egészségük megőrzése érdekében. Ez közvetlen anyagi teher nélkül még sehol nem sikerült. (Co-payment, önrész, díjhányadok, amit a beteg fizet!) Ami ingyen jár, az nem érték. Egyébként meg jár, de nem jut. Ráadásul a világon sehol nincs olyan egészségügyi rendszer, amely a felelőtlen, nem mozgó, elhízott, állandóan, ráadásul rossz minőségű, magasan feldolgozott élelmiszereket, és szénhidrátokat fogyasztó, esetleg alkoholizáló, dohányzó, már korai éveiben krónikus betegségeket halmozó csoportok problémáját meg tudná oldani. Nagyon komoly edukációra van szükség össztársadalmi szinten is – tette hozzá Fábián.

Százmilliárdok hiányoznak a rendszerből

Nem költünk eleget az egészségügyre Magyarországon, nagyjából mindössze a GDP 6-6,5 százalékát, ami például 2,5-3 százalékponttal kevesebb, mint amennyit a csehek költenek GDP arányosan – hangzott el az egyik panelbeszélgetésben. Ráadásul ennek is csak a kétharmada az állami, a magánszemélyekre nem lehet többet terhelni, így is az összes kiadás mintegy 27 százaléka „out of pocket” (amit az emberek közvetlenül vagy biztosításon keresztül fizetnek). A lakosság már nem tud többet költeni, ezt az egész szektor érzi. Ez derült ki a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó kutatásából is.
Mint Kertész Balázs ügyvezető ismertette, 2023-ra lelassult a magán egészségügyi szektor növekedése, az aggregált árbevétel 5 százalékkal növekedett 2022-höz képest, míg az alkalmazotti létszámok összességében 2 százalékkal csökkent. A top 203 magánszolgáltató csoport/intézmény (ezek árbevétele meghaladta meg a 100 millió forintot)
árbevétele mintegy 300 milliárd forintot tett ki, amiből 62 milliárdnyi volt az állami finanszírozás (NEAK támogatás). Az alkalmazotti létszámunk 9325 fő volt tavaly.

A kutatás szerint 2023-ban egy háztartás átlagosan 363,8 ezer forintot fordított az egészségügyi kiadásokra (egy évvel korábban 348 ezret), ebből 44 ezer forintot magánegészségügyi szolgáltatónál (diagnosztikával együtt) költött, ami megegyezik a 2022-es költésével. Vagyis az összköltése kissé nőtt a háztartásoknak, de stagnál a szolgáltatóknál kifizetett összeg.

Összehasonlításként érdemes megnézni, hogy 2020-ban 271 ezer forint volt átlagosan egy háztartás egészségügyi költése, amiből 17 ezer forintot fizetett a magánegészségügyi szolgáltatónál.

A lakosság 2022-ben és 2023-ban is azonos arányban vett igénybe magánszolgáltatót. Mindkét évben úgy nyilatkoztak, hogy közel 30 százalékuk egy éven belül magánszolgáltatót keresett fel, és körülbelül ugyanennyien több mint egy éve, de igénybe vették a magánszektort. Vagyis a lakosság 60 százaléka a fizetős egészségügyet használta, és mindössze a lakosság 20 százaléka utasítja el, hogy a magánegészségügyet használja. Nemcsak a költésből látszik, hogy többet már nem tudnak áldozni az emberek, hanem abból is, hogy a felmérés szerint egyre árérzékenyebbek, fontos, hogy mennyibe kerül a szolgáltatás.

A konferencián kiderült, a magánszolgáltatók szerint megoldás lehetne a szektor forráshiányára, hogy ha a lakosság nem tud többet költeni, az állam pedig nem akar, akkor a vállalatoknak, a munkáltatóknak kellene szerepet vállalniuk.

Szerző: Lovas Judit
Címkék: egészségügy, magánegészségügy, Portfolio, kórház